Tunyogira emlékezve

József Attila: Ti jók vagytok mindannyian

Ti jók vagytok mindannyian,
Miért csinálnátok hát rosszat?

Néha úgy vagytok a rosszal,
Mint a gyerek a csavargással.
Ujjong, eltéved, sirdogál
S hazakívánkozik.

Ti mindannyian örültök a jónak
S fontoljátok meg, mit mondok:
Nem sánta az, aki
Együtt lelkendezik a csúszkálókkal!

blogOdtalaN

blogOdtalaN

Csütörtök esti gondolatok

Vannak különbségek és van, amit nem értek és most csak írok, nem azért, hogy szép legyen, de csak, hogy írjak és elmondjam - ha másnak nem, hát magamnak - hogy ez így nincs rendben. Hogy olyan az élet, mint egy vakvágányra futott gyorsvonat és hogy nem jönnek helyszínelni, megnézni, vannak-e túlélők, még csak nem is furcsa. Megszoktuk már, megszoktuk, hogy nem törődik velünk a világon senki. A világon senki. A világon túl valaki, de azt meg nehéz észrevenni. De mi lenne, ha nem lenne? Nem lenne semmi... Gyakran dobálózunk a szóval, hogy semmi, anélkül, hogy belegondolnánk, mit is jelent. Mert a valami az már valami. De ha nem lenne semmi...
Lehet játszani a szavakkal, az még nem jelent semmit. És tessék. Már megint egy semmi. Hogy írjon olyan egy felháborodott irományt, akit megnyugtat az írás?! Szerettem volna most papírra vetni minden haragomat, minden bajom. És mintha már el is párolgott volna, vége, elmúlt, nincs tovább. De valami vége valami eleje is egyben. Szeretnék most kiabálni, hangosan, de nem értenék meg az emberek, hiszen ez közterület, s itt ilyet nem lehet. Az meg a világon senkit nem zavar, ha hangosan zokogsz a lakásodban vagy dühös szavakat kiabálsz, mert valami nem tetszik. Mert azt nem hallja senki. Rád tartozik. Tényleg rád tartozik? Létezik-e még magánügy? Valami, ami személyes? Létezik-e még emberség? Nem tudom, mit lehet felelni ezekre a kérdésekre. De vannak. Vannak kérdések. Van bennem harag. Van bennem öröm. Van bennem fájdalom. Mintha lennék. Mintha része lennék az egésznek. Csak mintha. Nem érzem én igazán. De még ez is elég. Ha nem sok.

Magyar virtus – európai szerelem – amerikai „fétis”

Ezt még 2007 elején írtam. Egy cikk akart lenni, de nem adtam le soha. most valahogy érdekesnek bizonyult, már csak azért is, mert nem telt el annyi idő, hogy ez ne lenne igaz a mai budapesti éjszakára.

---

"

Péntek este van! Mindenki hatalmas előrelépéseket tesz emberi mivolta felé. Élénk színű maskarákba bújnak, és indulhat a fáradhatatlan éjszakai láz. Gondolsz egyet, és te magad is emberré válsz a nagy, szürke hétköznapok végén. Idegenkedve, mégis megnyugvással kapod magad mellé alkalmi barátnődet, és indulsz felfedezni a várost.

A régi idők szellemével, mégis a mai szabadság idegenkedő akaratával nem úgy mennek a dolgok, ahogyan azt megszoktuk. Kiléptem házam ajtaján, beültem egy szétesni készülő eszkort volánja mögé, és elmentem éppen az hétvégi „barátnőmhöz”. Már-már kicsit zavarodva, mégis édeskés ízzel számban bekopogtam. Ő kijött, kérdezte, hol a másik autó, és ajkán látszatva a „félrebánat-félrebú” érzést beült mellém. Haladtunk. Egy tipikusan szervezetlen hétvége: mindegy mi történik, csak menjünk.

Betértünk egy pesti lebujba, ahol egyből hárman pályáztak féltve őrzött kincsemre, az autómra. Bekapcsoltam a riasztót, és mentünk befelé, néha-néha visszapillantva: ott van-e még? Ott volt. Már a befelé menet is kockázatos volt. A lány kalandozva figyelte az embereket, én pedig már a „menjünk haza, mert szétmegy a fejem” szindrómát takargatva arcomról léptem be, és fizettem ki az irreálisan magas belépőjegyet. Kettőnkre, mert ez a magyar virtus. Magyar hon, magyar árak, magyar, megszokott minőség. A pultnál kértem két italt, és néztem a magáról nem tudó emberek ősi rituáléját, a táncot. Őrült körforgás vetette bele magát az éjszakába. Egy lány már talán a tizedik sráccal kezdett mélyebb viszonyba, mikor rágyújtottam. Odajött egy nálam sokkal fiatalabb kislány, aki tüzet kért, majd lelkiesen megsimogatott. Kérdeztem, hány éves (bár azt mondják, ezt nem illik, sőt, de ma már nem lehet tudni, főleg, ha úgy is néz ki), de nem válaszolt, így jobbnak láttam arrébb lépni, nehogy az őrsön töltsem az éjszakát. Majd kis idő múlva korombeli lányhoz léptem, akivel elbeszélgetve, és táncolva mámor-ittasan érzékeny „keringőbe” kezdtünk. Mondhatnám azt is, nem tudva magáról, fényes ezüsttálcán kínálta fel magát. Kihasználva ezt inkább leléptem, ezt is szintén a magyar virtus miatt, ami nem éppen az én meglátásom, de az illem számomra ezt diktálja.

Harmadik szeretőm az este egy kipingált „doktorszöszi” volt, aki nagy melleket növesztve magának száján enyhén kenődött mosollyal az orvosok új találmányaként járta a várost. És most itt állt mellettem, megfogta kezem, és csak annyit mondott: „Látom, Te más vagy mint a több!” Körbenéztem, és még hárman álltak mellettem fehér ingben koptatott farmerban, és közepesre nyírt frizurával. Talán még a cipőjük is hasonlóan volt bekötve. Igen! Gondoltam. Én más vagyok mint a többi, nem fogok veled táncolni, de már késő volt. Európai szerelmünk diktálta az iramot. Szemei tüzesen sugározták „az üres vagyok, fésülj meg” kontaktust. Nem jó embert fogott ki, mert inkább leültem, és falatoztam egyet magyar-virtus áron. Közben bele-bele néztem a táncolók köreibe, és egyre inkább azon gondolkoztam, hova tűnt a lány, akivel jöttem. Szabályszerűen eltűnt, és bármerre néztem, nem láttam.
Olyan egy óra múlva, míg próbáltam ismerkedni, kerestem egy hozzám illő, szeszélyes lányt, szalonképes akartam maradni, és tüdőm minden erejével valami oxigént szerezni magamnak, megláttam. Ott állt három fiú társaságában. Hát gondoltam, akkor reggelig nem jutunk haza. Az amerikai „fétis” szelleme lecsapott, és én megint itt vagyok, és megint azt gondolom, hogy ideje lenne levetni ezt a megszokott monoton „keresemazigazit” jellemet, és visszatérni őseink jelszavához: „hogy én MEKKORA…”

"

Levél a PALLMALL-nek

----------------------- Eredeti üzenet -----------------------

Dátum:	2008. aug. 26. Kedd 12:49:08
Feladó:	Holics György
Címzett:	info@pallmall.hu
Tárgy:	kód

----------------------------------------------------------------

Mélyen tiszteletes pallmall cigarettagyár.

Érdeklődnék, a cigarettás dobozukban található kódról, mert a szomszéd Pista mondta, hogy ezzel bizony nyerni lehet. Tudja, a Pista, aki tegnap töltötte 73 életévét. Jól be is rúgtunk, azt eztán monta, hogy nyerhetek is, akár. Irénke, a feleségem, isten nyugosztalja, ő mondta annak idején, vót, hogy a Pistára, tudja, a Rácz Pistára, nem a fiatalabbra, arra a huligánra, tudja, hanem az idősre hallgatni kell. Mert ő is már sokmindent megélt. Tudja, együtt voltunk a seregben katonák. Tudja, Kisújszálláson. Ott veszítette el a fél füle hallását. De amit a másik fülével meghall, abban hinni, aztán lehet. Ezért is gondoltam, biztosan, mert ugye olyan részeg volt, hogy hazudni má azt nem is tudott vona, mert tudja, részeg ember nem hazudik, nyerni lehet. Jó lenne, ha nyernék egy kis cigarettát, vagy dohánylevelet. Mert tudja, az én kicsiny nyugdíjamból már alig-alig tudom megvenni a doboz cigimet. Veszem a drága gyógyszereket, mert vizenyős a lábam, meg gondok léptek föl a prosztatámmal. Azt meg ez a Gyurcsányi gyerek nem igen támogattya. Fenne vinné el őt is, az is olyan, mint a másik szomszéd gyereke. Az egy huligán. Múltkoruiban is együtt játszott Az Ákossa, az kisunokámmal, nagyon jó gyerek, imádni való kis tünemény, most megyen főiskolára. Csak ez a rossz gyerek beleviszi a bűnbe. Múltkor is a rendőrök vitték el a szomszádbó, mert túl sokat ivott. Meg lehet, hogy ezek a modern gyógyszerek, amit kisunokám is szed, lehet meg is hűlyitik. Na de nem pletykálok, mert terjed itt a faluban ez mint a pepstis, azt nem tudom, még hány kézen fog átmenni ez a levél. Visszatérve a kódra, azt el tudom küldetni esemesben, mert vett nekem a fiam egy ilyen vodafontos készüléket, hát mondtam neki, minek az nekem, úgyse tanulom meg. Aztán már egész jól kezelem, a Marival már üzengetünk ezen keresztül, nehogy a faluban kiterjegyen a híre, hogy teccik nekem. No de, küldöm ezt maguknak, ha kell. Írjanak már vissza, ha ezt megkapták, nem tudom, milyen gyorsan megyen ez el oda, magukhoz. Majd ha jön a kisunokám ide, nyaralni, megkérdem tőle. Úgy se tudom mindennap megnézni, mert mostis a Biciklisjóskánál írom ezt a levelet, tudja, annál, aqki tavaly kötözött át a szomszéd falubó, mert aztat ledozerólták. Azt van nekije ilyen számítógép micsoda csodája, azt meg a Dudás polgármester adta neki ajándékba, mert olyan szegények, int a templom háromnapos egere. Na de ez a plébános is, jut eszembem, hát az is nagy kópé. Múltkorában együtt rúgtunk be a Fakónál, tudja, a Fakó Béláná, de lehet, hogy a kisbéci többet mond magának, mert sokan úgy ismerik, mivel az jóapja volt a Béci, aki sajnos már lassna három éve temettünk, istennyugasztalja., na és neki van az a kocsmája, ahova az egész falu összegyűlik hétvégente. Ide jár Tamás atya is, innen viszi ám a misebort. Hát akkor ezzel is zárnám levelem, hogy kügyenek má választ, és hogy nyertem e valamit. Köszönettel, és mélyrehajló tisztelettel maradok Halics Gyuri bácsi, de magának egyszerűen Gyurkabá

Módosítások

Ma létrehoztuk Imi blogját a patesz.blogspot.com oldalon. Ne várjatok tőle sokat. Most is alszik.
A regény már a 34. oldalon jár. kész az első 3 fejezet, plusz még egy későbbi is.
A bejegyzések így már nem csak az én nevem alatt fognak futni, ami pedig most így van, az így is marad.
Nem találok szavakat. Fáradt vagyok, és Fecskémnek, Timinek üzenem, aludjon. Ne virrasszon velem. Én is hamarosan alszom.

Imi már alszik, úgy hogy nem szól bele, ha leírom, hát ma, vagyis hogy ja minden tegnap történt, mivel éjfél elmúlt. Tehát "ma" Imi ismételten megtalálta az igazit. Most egy étterem tulajdonos lányának személyében. Még tagadja, de látszólag kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy itt hagyom Pákán, megnősül, és le van a gond mind a szüleinek, mind pedig nekünk. Mojo, remélem te is támogatod az ötletet. Előlre is elnézést Imi szüleitől, de szerintem így mindannyiunknak jobb lesz. Szép az a lány.

Még annyit, most felnézett. Jó éjt.

Wisky, vagy Wiskey

"Azt fogják hinni, hogy végig alkoholizáltuk az egész napot!" /Veres Imre/

Kezdeném soraim. Isszunk egy Black Rider(Fekete Lovas) nevezetű wisky-t. Összetevők: víz, gabonaszesz, wisky malt(maláta desztillátum), tölgyfakivonat, természetes aroma, és élelmiszer színezék(karamell[nem a megasztáros]) a CBA ajánlásával.

István mondta, hogy a wiskey-kólát babycola-nak nevezik Franciaországban. Mi gondoltunk a CBA új termékeire, ezért megalkottuk a CBA bébikólát. Vettünk CBA Cola ízű szénsavs üdítőitalt a CBA wisky mellé.

Jól vagyunk, még nem őrültünk meg.

Hírek

Veres Imre kollégám, és barátom feleséget keres. Pályázhatni lehet a kovabor@freemail.hu ímélcímen. Bár elmondása szerint már megtalálta egy pákai kocsmáros kisasszony személyében, hiszen elmondása szerint "életem végéig ingye pia".
Szép-szép, meg fenékkérdésben ott van, de ki tudja, milyen férfi, aki itt eme kis közösségben már kiszemelte magának.

További híreink: Öveges professzor. A jól ismert televíziós személyiség még korunkbn is meghatározó ember. A háza itt Pákán helyezkedik el. Nem kell mást tennünk, mint kitekintenünk az ablakon, és már láthatjuk is.

Továbbiakban olvashatjatok, írtunk a pallmall cigarettagyárnak Gyurka bá nevében. Ezt majd a napokban közölni is fogjuk, de várjuk még válaszuk.

Tegnap nem volt kenyér, hiába imádkoztuk: "Mindennapi kenyerünket ad meg nekünk MA!" Mondjuk ma már van kenyerünk...

Ma nem volt semmi különös, írtuk a regényt, néztünk valami elvetemülten olcsó, hálivúdi filmet. Itt Pákán az élet meg nem áll, de nem is folyik.

Kovács Gábor bemutatása Veres Imre szempontjából

Csorna állomáson ülve azon gondolkodom, mit is írjak mellettem ülő Kovács Gábor "barátomról".
Igazából szerintem ugyan olyan mint én vagyok csak persze ő szerinte tökéletesebb, mert egy picit - ami egyébként nem picit picit - egoista. De hát Ő már csak ilyen. Ötlet neki is sok van, bár ezek sokszor ugyan azok, mint az enyémek, mert általában úgy szokott lenni, hogy én felvetek valamit, ő azt elveti majd kis idő múlva előhozakodik vele, minta a sajátja lenne és az egekig magasztalja azt. Én erre persze mindig csak azt mondom, hogy "tök jó, hogy ennyi ötleted van".
Mivel tudom, hogy ezt Timi (a kedvese) is el fogja olvasni így írok pár sort Gábor csajozási szokásairól. Mivel Ő szerinte tökéletes férfi ezért bármilyen nőnemű lény szól hozzá az szerinte már tuti, hogy rá akar mászni...
Persze ezeket nem kell komolyan venni. Ha valamit komolyan kell venni az ő részéről az az, amikor szóba hozza, hogy ő író meg, hogy az rtl klub-nál dolgozik (ez egyébként nem igaz). A vicc, hogy ez be is jön neki.
Mellesleg írni tényleg tud, bár szerintem nem minden verse olyan jó mint ahogy ő gondolja, de tényleg van egy-kettő ami tetszik és szerintem tényleg zsír. A személyes blogján (kovabor.blogspot.com) ezekből lehet szemezgetni.
Szóval ez Gábor. Egy testvér a tükör túl oldalán, amit néha összetörnék de mégis jó, hogy ott van ha meg kell fésülködni.

Veres Imre bemutatása Kovács Gábor szempontjából.

Meglehetősen bonyolult személyiség. Előre kikötöm, nem igaz, amit rólam fog írni. Bonyolult lelki szerkezete egyszerű emberi alakot öltött a világban. Isten nem akarta túlbonyolítani őt. nem is kellett, hiszen önmagától lett azonosíthatatlan repülő tárgy.
Ismereteim szerint nem ember, hanem valami azonosíthatatlan élőlénye a földnek. De ezzel semmi baj nincs, amíg nem hallottuk beszélni. Kiálló fogaiban van a tudás. Értelemszerűen ezt nem szabad kihúzni,mert akkor egy öntudatlan test lenne.
Ötletember. Ötlete rengeteg van, de lustasága visszafogja ezek megvalósításában. Általában a tévé előtt ül, de ezenkívül jó barát. Na azért mondjuk nem bíznék rá ezer forintnál többet, mert elissza.
Sok emlékem kötődik hozzá, csak az a baj, hogy nem kötélként, egy fán lengedezve.

Most mindenki azt gondolja, hogy miféle barát az ilyen. Nem baj. Gondoljon mindenki azt, amit akar. Már látom előre, hogy "@rrá" neveti magát ezen.
Valami hasonló elemzést várok én is tőle.

Utazás- Első nap

Már a felkelés sem volt könnyű. FELKELÉS!!! Lázadtunk, hogy ne kelljen. Felültünk a buszra, irány egy megdonáldsz, ezek után meg a vonat. Most itt ülünk, és írjuk a regényt.

A regényről sok mindent nem írhatunk, de annyit igen, hogy érdekfeszítő, néhol mulatságos, de igencsak komoly krimi, mely emberi érzések, ösztönök, és viharos gondolatok ötvözésével nem mindennapi regény kialakulásához vezethet. Mindezt csak jól kell megírnunk. Különlegessége, hogy a regényt fejezetenként más ember írja.
Személy szerint Veres Imre, és Kovács Gábor. (Azért van Veres az első névként, mert Kovács Gábor írja a bejegyzést, és így adja az illem. Semmi más ok nem vezérelt.)

Még sok bejegyzés vár itt ránk Majd rakunk bele egy kis ízelítőt, hogy mindenkinek kedvet, és pénzspórolási lehetőséget biztosítsunk a regény megvételéhez.